Az igazságot Isten kezdeményezésének véglegességéről Krisztusban egy szó hordozza a görög Újszövetségben, nevezetesen a hapax és az ephapax határozószó. Ezt úgy fordítják: egyszer, egyszer s mindenkorra jelentéssel. Úgy használva, hogy ami elvégeztetett, az örökre érvényes, és soha nem kell megismételni, és ezt alkalmazzák az ÚSZ-ben, mint megváltás és kinyilatkoztatás. Így Júdás apostol szerint is: a hit, amely egyszer a szenteknek adatott (Júd. 3), és a Római levél is mondja "a bűnnek halt meg egyszer" (Róm. 6:10; lásd még: 1 Pét. 3:18; Zsid. 9:26-28). Így mondhatjuk, hogy Isten beszélt egyszer, s mindenkorra és Krisztus szenvedett egyszer, s mindenkorra - mindenkiért. Ezt jelenti, hogy a Krisztusi kijelentés, és Krisztus megváltása egyszerre Krisztusban teljesedett be. Semmi sem adható hozzá, anélkül, hogy lekicsinyelnénk Krisztust... Ez az a két szikla, amin a protestáns reformáció alapul -- Isten kinyilatkoztatott az emberi hagyományok figyelembevétele nélkül, Krisztus pedig bevégezte a munkáját emberi szempontok figyelembevétele nélkül. A reformátorok remek jelmondata volt a sola scriptura a fenhatóságunkat illetve, és a sola gratia a megváltásunkat tekintve | ||
--John R. W. Stott, Krisztus a vitatkozó, InterVarsity Press 1978, pp.106-107 |